Te is felírhatod a falra, hogy:
A két gyerekkel sétálunk. Anna (3) fagyival a kezében, Péter (10h) a babakocsiban ül.
Anna: Anyu, van a Petinek nyelve?
Anya: Persze hogy van, ki is szokta dugni.
Anna (Péter elé tartja a fagyit): Tessék, Peti.
Anna (a film végén): Elfogyott?
Anna a szülőkkel reggelizik az asztalnál ülve. Peti a földre letett babahordozóban ül Anna mögött. Anna hátrafordulva beszél Péterhez.
Anya: Kislányom, fordulj a tányérod felé!
Anna: ... A tányéromhoz beszéljek?
Péter (1) fél kézzel támaszkodva áll (még csak így megy), másik kezében Anya zsebszámológépén nyomkodja a gombokat. Közben figyeli a kikapcsolt tévét, hogy mi fog történni.
Anya, tegyél rá ketötöt (ketchupot)!
Anna azt játssza, hogy ő az anyuka, Anya pedig a kislánya.
Hajtsd ide a fejed, kislányom... csukd be a szemed, és aludjál, kislányom... Ne vigyorogj, kislányom!
Ildi néni: Mit rajzolsz, Annuska?
Anna: Arkusztangenseket.
(Előző este egy aktuális KöMaL feladatról beszélgettünk, amiben három arkusztangens összegét kell kiszámolni.)
Anna két lécdarabot merőlegesen egymás mellé tologat a konyha
kövén.
Anna: Apa, nézd, dejéttöt!
(Minden bizonnyal Nagypapi tanította neki. Amikor elmeséltük
neki, rögtön elkezdte bíztatni Annát, hogy mondja azt, hogy "improprius
integrál".)
Egy cica, két cica, száz cica, jaj!
Kergeti az icipici e-ge-ret.
Egy cica, két cica, száz cica, haj!
Azt hiszi, hogy megfogja az e-ge-ret.
Há-há-há!
Anna:
Cicahaj, cicafül,
Azt hiszi, hogy megeszi a e-ge-ret.
Az egyik első idegen szó, amit Anna megtanult, a voluntarizmus.
Anna: Apa, menjünk fagyizni!
Apa: Kislányom, rossz idő van, nem megyünk fagyizni.
Anna: Nincs rossz idő!
Apa: Kislányom, ez tiszta voluntarizmus.
Anna: Nem voluntarizmus!
Egyszer egy nagy pisitócsát találtunk a vécé közepén,
amit az akkor még pelenkás Peti produkálhatott. Amíg azon mulattunk,
hogy Peti bement a vécébe pisilni (csak hát így sikerült), megjelent a
hátunk mögött Anna, és egyetlen szóban összefoglalta a lényeget:
Voluntarizmus.
Vagyis, Peti bement, és azt gondolta: Felérem a vécét!
Aztán nem érte fel.
December ötödikén mikulásjelmezben bekopogok a saját
ajtónkon. Anna nyit ajtót. Döbbenten rám néz, aztán elrohan.
Anna: Anya! Apa beöltözött Mikulásnak!
Anyával megbeszéljük az aznapi teendőinket.
Apa: ... és az egyetemre is be kell mennem...
Anna: Apa! Az nem a te egyeted, hanem Anya egyete!
Péter (15h): Ééééergh!
Anna (3,5): Te vagy buta!
Péter: Ééééergh!
Anna: Te vagy buta!
Anna(3,5): Azt hiszem, az a kedves bibi reggel jött ide a kezemre.
Anna (egy másik gyerekhez): Neked vannak érzelmeid?
Anna: Nem tudtam fölkelni, odaragadt az ágyhoz a fenekem meg a pocakom.
Anya öltözteti Petit (1,5), aki kicsit nyűgös és ezért zokon veszi. Anna (3,5) vígasztalja.
Anna: Ne félj Peti, Anya nem boszorkány!
Peti (19hó) pelenkájából a jól ismert illat terjeng.
Anya: Mondd meg Apának, milyen a kaka?
Peti (a pelenkára mutat): Bvű.
Anna: Mikor leszek olyan nagy lány, mint Anya?
Apa: Az még soká lesz. Addig még sokat kell játszani, meg nevetni, meg tanulni ...
Anna: ... meg élni.
Vendégség Anya szüleinél. Csendes pihenő alatt mindenki
elalszik. Legtovább Nagymami a kisszobában.
Anna: Nagypapi, odemehetek bekukucskálni?
Nagyapi: Odamehetsz.
Anna (lehasal az ajtó előtt, bekukucskál a szellőzőnyíláson,
suttogva): Kukurikú!
Anna(4) a postaládából kivett pizzériás maszlagokat lobogtatja az utcán.
Apa: Te most pizzát árulsz? Mert akkor azt kell kiabálni, hogy "Pizzát vegyenek!"
Anna: Pizzát venni! Pizzát venni!
Apa: Nem "venni", hanem "vegyenek". Pizzát vegyenek.
Anna: Pizzát vegyenek! Pizzát vegyenek!
Apa: És milyen pizzát árulsz?
Anna: Nem! A boltban vegyenek!
Anna: ... és úgy nem ízlett, mint a sicc!
Petit akarjuk beültetni az etetőszékbe, de Anna útban van.
Anya: Anna, menj arrébb! ... Sicc onnan!
Anna: Siccek onnan?
Anna reggel bemászik mellém az ágyba. Egy idő múlva elkezdi az orromat csavargatni.
Anna: Töfike! Töfike!
Apa: Ezt beírom a Gyerekszájba! :-))
Néhány órával később én próbálom megcsavarni Anna orrát.
Apa: Töfike! Töfike! ;-)
Anna (haragosan): Ne csináld, mert beírlak a Gyerekszájba!
Peti(22hó) nem a kezünket fogva, hanem négykézláb akar feljönni a lépcsőn.
Anya: Peti! Ne úgy, mint egy kiskutya!
Peti: Va! Va!
Anna: A pillangók a virágban élnek. A kutyák a fűben élnek. A tigrisek a ketrecben élnek.
Anna: Apa, menjünk az uszodába!
Apa: Kislányom, Apa csúnyán köhög.
Anya: Meg a lába is fáj. (Sportsérülés)
Apa: Igen, a lábam is fáj.
Anna: Meg még?
Valahol Bulgária közepén Anya előzni tanul.
Apa: Megnézed, hogy jönnek-e szemből, vagy nem előznek-e minket (megnézi), kiteszed az indexet (indexel), most visszaváltasz (visszavált), most pedig taposs bele! (beletapos)
Anya (sikítva): Tök jó! Ez tök jó!
Cicás Nagymami faggatja Annát(4) a születendő új kistestvérről.
Nagymami: És tudod már, mi lesz a neve?
Anna: Olívia.
Nagymami: És te hogy fogod hívni?
Anna: Hát úgy, hogy gyere már ide, Olívia.
Anya és Peti(2) nézegetik a micimackós poharat.
Anya: Ez itt a Mici mackó. Azt mondja: brum, brumm.
Peti: Brrumm, brrrrr (megnyomja a maci orrát) tű-tű!
Anna: Bogyós játék megy a tévében.
???
Tudod, amikor kiveszik a bogyót, szétszedik, és benne van a szám...
Peti(2) elkezdi csapkodni Anya karját.
Anya: Mit csinálsz, Peti?!
Peti: Űtő...
Anna: Nagyon fáj itt belül az orrom. Szivargyulladás.
Rajtakapom Petit (2), amint éppen a hat hetes Olíviát
cumiztatja a mutatóujjával. Peti igyekszik megnyugtatni. Felemeli a nyálas
mutatóujját, és azt mondja:
Peti: Nézd, toszos.
Annával középsős korában, amikor még jó néhány hang
helyett mást mondott, arról beszélgetünk, hogy az iskolában már nem
szabad így beszélni, minden hangot meg kell tanulni. Kicsit
elgondolkodik, majd megszólal:
Amitol olyan ticsi lettem, mint Olívia, teljesen jól ti tudtam
mondani azt, hogy oá.
Anna gyönyörködik a kisbaba Olíviában.
Olyan édi-bédi! (elgondolkozik) Ez hasonlít a Frédi és
Bédire.
Olinka! Nem sírunk. Alszunk.
Peti (2,5) lapozgatja a Bibliát. (Fejjel lefelé, így legalább jobbról balra kell olvasni.)
Peti: Hol van Mózes?
Anna: Buta vagy!
Peti: Nem vadot buta! Tós Péter vadot!
Apa: Mindjárt kezdődik az XY műsora.
Peti: Minnyá tezdödit mosoja.
Apa: Nem mosolya, hanem műsora.
Peti: Tezdödit műmosoja.
Anna: ... és itt [a tetején] lesz megtartva a csiling.
Olívia négyézláb mászik a szobában. Peti odamegy,
rátenyerel a hátára, Olívia elhasal.
Peti: Meghalt.
Peti: Meséld el a bárányosat!
Apa: Milyen bárányosat???
Peti: Amikor fellökték a bárányok.
Anna élménybeszámolót tart a bulgáriai nyaralásról,
ahol odafelé kétszer is megbüntettek minket gyorshajtásért.
... és akkor Apát és Anyát megbüntették a rendőrök, és egy
csomó pénzt kellett fizetniük, és nyugdíjasok lettek.
(Egyszer Dédmamától hallotta, hogy a nyugdíjasoknak milyen kevés
pénze van.)
A család a Volt egyszer egy Vadnyugatot nézi. Az
elején, amíg a csúnya bácsik gyülekeznek, Anna is ott ül. Aztán,
amikor a helyzet kezd komolyra fordulni, kiküldjük.
Anna (megszeppenve): Apa, ez a film az ölésig
tart?
Szkopjéban, a McDonalds udvarán esszük a
szendvicseket. Egy csomó kis veréb gyűlik oda, alig lehet őket
elhessegetni. Peti kergeti őket, utánuk szalad és rájuk kiabál:
Menj innen! Nem szeretlek!
Annához hasonlóan Petinek is gondja volt a k-t, g-d
és r hangokkal, de az óvodai logopédus jó munkát végzett.
Apa: Szoktátok gyakorolni Tündi nénivel az R betűt?
Peti (kihúzza magát): Már tudom fejből.
Peti: Olcsi, nézd a lábam!
Olívia (aggódva): Bibis?
Peti: Nem. Nagy.
Nagypapiéknál vagyunk vendégégben.
Apa: Gyere ide, Anna, szeretnék kérdezni valamit.
Anna (5, jó hangosan, hogy az összes rokon meghallja): De ugye nem
azt, hogy a szorzás miért kommutatív?!!
Elhangzik a klasszikus vicc a
teknősbékalevesről.
Anna (fintorogva): Milyen leves???
Apa: Teknősbéka.
Anna: Az miből készül?
Apa: Teknősbékából.
Anna: A húsából?
Apa: Igen.
Anna: Galuskával?
A néhány napos Hajnalka táplálkozik. Olívia is szeretne.
Olívia: Én is akarok! A másik ciciből! Én is babuci vagyok! Én is babuci
vagyok! Nagy babuci vagyok!
Peti (5): Én tudom, milyen a csont. Amikor három éves
voltam, etettem kutyát.
Olívia (2,9): Amikor három éves voltam, ettem kutyát!
Anna (7): Már tanultuk az összeadást. Meg az elveszést is.
Ez a képernyő nem áll össze.
Nincs időnk vesztegetni az időt.
Ebben a boltban bezárt a bazár?
Peti összeturmixolta az ágyamat!
Az óvodai öltözéskor derül ki, hogy Peti egyik lábán
kék, a másikon zöld zokni van.
Apa: Peti, ki adta rád azt a
zoknit?
Peti: Én.
Apa (lemondóan): Látszik.
Peti (vállat von): Ugyanakkorák.
Anna a barátnőjével beszélget valakiről, aki
feltehetően kicsit túlsúlyos.
... nem olyan testes, mint mondjuk **** **** bácsi az
iskolában, de nem csúfolásból mondom, tényleg, lehet, hogy egyszerűen
csak ilyen nagy a tápláléklánca.
Annával vonaton utazunk, tőlünk két méterre egy
idősebb hölgy ül hosszú szőrű prém kalapban.
Anna (döbbenten): Apa, az a szőrcsomó... a néni fején... az a
haja? Vagy pedig sapkája van?
Peti esti mese helyett azt kéri, hogy számoljunk.
Apa: Ha van négy almád, és kapsz még két körtét, akkor hány almád lesz?
Néhány hasonló feladat után Olívia következik.
Olívia: Most gyere mellém. ... Almázzunk!
Egy későbbi esti almázás után:
Olívia: Most körtézzünk!
A kisebb és a nagyobb gyerekek veszekednek. Jön a
nevelő, és megkérdezi, hogy mi folyik itt.
Anna: Generációs konfliktus van.
Anna: Apa mostanában soha nem kap el...!
Peti: Engem sem. Mert mindig elszaladok!
Olíviával és Petivel számítógépes játékot játszunk. Olívia ül
az egyik térdemen, Peti a másikon. Odahajolok Olívia füléhez.
Apa: Éhes vagyok! Cicafület akarok enni!
Olívia (eltakarja mindkét fülét): Nem adom! Edd meg Petiét!
Apa: Peti nem cica, hanem maci. Bár a macifül is nagyon finom...!
Peti (sejtelmesen): Meg az oroszlánfül is!
Ott ülök a pályaudvar várótermében, és várom, hogy jöjjön a
vonat. Közben, mint vérbeli íróember, félig lehunyt szempilláim alól élesen
figyelem a nyüzsgő tömeget. Különösen azt az urat figyelem, aki ott ül velem
szemben a padon, és az újságot böngészi. Voltaképpen csak rá koncentrálok. Az
ünnepi számot olvassa, amelyben az a felejthetetlen cikkem jelent meg. Direkt
kíváncsi vagyok. Kívülről tudom lapot, pontosan követem a lapozgató
ismeretlent, mint holló a fánkot. Abból. hogy mit olvas el először, halálos
biztonsággal mag tudom állapítani műveltségi fokát, politikai horizontját és
bizonyos mértékig szexuális érdeklődését. Van, aki a sportrovatnál kezdi, van,
aki a híreknél, van, aki az öngyilkosságokra inklinál. Az olvasó nyitott könyv
előttem. Íme, az emberem elérkezett az én cikkemhez. Továbblapoz...
Ez például egy idő óta.
Olívia kapott Nagypapitől egy rózsát.
Olívia: Odateszem az ágyamra, és ott fogom csodálni.
Peti (Olívához): Olcsika, szót kell fogadnod. Mit szólnál, ha te lennél a szülő, és a gyereked így viselkedne veled?
Anna: Egynek a fele az fél. Félnek a fele egy negyed. Egy
negyednek a fele egy nyolcad. Egy nyolcadnak a fele egy tizenhatod. Egy
tizenhatodnak a fele egy harmincketted. Egy harminckettednek a fele egy
hatvannegyed...
Peti: Idegesít, hogy felsorolod az összes számot 0 és 1
között!
Anna: Na de Peti, végtelen sok van!
Anna (10): A három dimenzió az tök jó, de a négy dimenziót még nem értem.
Hajnalka feltűnő csöndben ül, mindkét könyöke az
ebédlőasztalon, állát tenyerébe támasztja.
Apa: Hát te mit csinálsz, Hajni?
Hajni: Gondoldodok.
Apa: Gondolkodsz???
Hajni (bólint): Gondoldodok.
Anya: Kakilsz?
Hajni (bólint): Kakilok.
Apa: Volt egy török, Mehemed. Sosem látott...
Hajni(3-): Nem!! A farkát!
A nagyobbak nem vállalták, ezért Olívia (6) jobb
híján Hajnival (3) bújócskázik. Hajni leül, számol. Olívia dübörögve
elrohan a gyerekszoba felé.
Egy, kettő, három, négy, öt, hat, kilenc, tíz! Aki bújt
megyek!
A számolást még kétszer megismételtetjük vele. Hajni elindul a
gyerekszoba felé. Közben, ahogy a nagyoktól hallotta, fenyegetően
kihirdeti:
Sejtem, hol vagy, Olcsi!
Mindenki kacajra fakad. A gyerekszobából is harsány nevetés
hallatszik. Hajni a hang után pillanatok alatt megtalálja
Olíviát...
A gyerekek játszottak egymással és velünk néhány játszma
parasztháborút. Peti rájött, milyen kellemetlen taktika az ellenfél lépéseinek
egyszerű utánzása, tükrözése, Olcsi nem is tudott mit kezdeni vele. Egy
partiban, ahol Peti csak kibicel, segíteni próbál Olcsinak.
Peti: Ne úgy! Az én technológiámmal!
Hajni véletlenül kiönti a tejet. Anya törli. Hajni instruálja.
Hajni: A szegény szomorú széket is le kell takarítani.
Hajnival bemegyünk a Gömb Aulába trappolni. A
terem félhomályos, és be van rendezve székekkel. Oldalt emelvény nagy
asztallal és még három székkel. A székek között odasétálunk az ELTE
címerre és trappolunk. Kifelé menet Hajni megkérdi:
Hajni: Miért van itt ez a sok szék?
Apa: Biztos valamilyen rendezvény lesz. Fent, az emelvényen
fognak ülni a tanárok, lent pedig a gyerekek, akik hallgatják a
tanárokat.
Hajni: És közben trappolnak?
Hajnival (5-) számolunk.
Apa: Képzeld el, hogy van két almád, és adok neked még két
almát...
Hajni: Köszönöm szépen.
Hajni a képeket nézegeti az
Én, Te,
Ő című könyvben. Két cica felmászik az asztalra, és leveri a sült
kacsát, aminek a zsírja éppen az egeret önti nyakon. Ennek kapcsán
elmagyarázom neki, hogy a cicák húsevők, de nem csak a cicák, hanem a
kutya, a farkas, a róka, az oroszlán, sőt még a maci is.
Hajni: És a kedves cica, aki nem eszi meg a más ételét, az nem
húsevő?
Hajni: Hú, de nagy víz! Hú, de nagy hajók! Hú, de nagy víz! ... De hol vannak a cápák?
Hajni mesél az
óvónéninek az
új családtagról.
Hajni: Képzeld el, ebbe még Olcsi iskolatáskája is belefér!
Hajni (6): Bocsánat, hogy megzavartalak, elmondanád, hogy ebben a szekrényben hol van a pálinka?
Hajni: Papírból csöveket készítünk, beletesszük a színes csöppeket meg az apróka fákat, meggyújtjuk, és tyű, dobáljuk, Apa is meg Anya is, meg Anna, Peti, meg Olívia is ... meg én is.
Hajni: Anya, miért sütötted meg ezt a tésztát?
Anya: Nem gondolnám, hogy nyersen kellett volna hagyni...
Hajni: Ezt a sütit el kellene távolítani.
Anya: És hogy akarod eltávolítani?
Hajni: Hát, megeszem.
Hajni: én szeretem a tűzoltókat. Meg a rendőröket és a mentőket is. Olyan cukik!
Hajni: Nézd, mekkorát tudok ugrani!
Apa: Nem akarok ugráló nyuszikat látniii...!
Hajni: Nem? Akkor párducot fogsz.
Hajni: Anya, amíg mi szorgoskodtunk, Peti és Anna belehamizott a tartalékunkba!
Hajni: ÁÁÁÁÁ! Olcsííí! ÁÁÁÁÁ! Ez nem igazság! Belekukucskáltál a titkos alaprajzomba!
Hajni: Tudod, melyik a kedvenc ünnepem? A Télapó.
Klaudia: És mit kérsz a Télapótól?
Hajni: Egy Barbit és egy biciklit. Anya úgysem venne
nekem...
Anya: Hajnuska, nem láttad a telefonomat?
Hajni: De igen... Ha bemész a szobámba, az ágyamban vagy egy
lepedő, az alatt egy takaró, az alatt egy párna, és az alatt a
pizsamám. Na, az alatt van.
Hajni: Mi az a késelés?
Anya: Ööö ... amikor valakit ... ööö ... egy éles tárggyal,
mondjuk, késsel ... ööö ... megsebesítenek.
Apa: Mondjuk, hasbaszúrják.
Hajni: Mint Julius Caesart?
Hajni: Kérdezhetek valamit?
Apa: Mondjad...
Hajni: Most, hogy hét éves vagyok, miért nem gondolhatok
szerelemre?
Peti (13): Az új informatikatanár tök jó. Amit eddig mondott, azzal mind egyetértek.
Hajni (8-) játékautóval játszik.
Hajni: Tütű! Tütű! Utat a demokratikus erőknek!
Hajni: Ráeszméltem, hogy milyen jó, ha jó a gyerek.
Hajni körbejár, miközben egy Kindertojás-belsőt ráz,
amiben aprópénzek csörögnek.
Anya: Ne zörögj, Cicám!
Hajni: Nem zörgök.
Anya: Akkor meg mit csinálsz?
Hajni: Hanghullámokat hagyok magam után.
Hajni: Aggódom Annáért. Mindig bezárkózik a szobájába, és gyűjti a tányérokat.
Hajni: Akkorát sikkantottam, amekkora csak a nyálmirigyemen kifért.
Hazaérve látom, hogy Hajni elmerültem foglalkozik
valamivel, fel sem néz.
Apa: Szia, Hajni! (csend) Szia, Hajni! (csend) Nem kellene köszönni?
Peti: Nekem sem köszönt.
Hajni (géphangon, továbbra sem néz fel): Szia, Apa. Szia, Peti. Feladat elintézve.
Anna: Ma lettem 16 éves. És ma néztek először Hajni anyukájának.
Hajni: Rájöttem, hogyan kell úszni, hogy a víz ne folyjon bele az orrunkba. Az nem jó, ha befogjuk az orrunkat, mert akkor nem tudunk evezni a karjainkkal. Meg kell próbálni inkább behúzni az orrnyílásainkat az orrunk belsejébe.
Olcsival és Hajnival uszodába készülünk. Olcsi hoz egy tiszta törölközőt
Hajninak is.
Hajni: Fehér. Ha véletlenül beengednek az uszodába egy bikát, pont jó
lesz.
Veresegyházon Peti meccsén jártunk (6-0 ide) és a pálya
mellett volt egy igazi kutyaiskola is.
Hajni: Miért járnak a kutyák iskolába?
Anya: Azért, hogy vezényszavakat tanuljanak, jól viselkedjenek, és
ezért tréningezik őket.
Hajni: Apportírozzák.
Hajni: Vigyázni kell, hogy ne vakargassuk éles körömmel a füle tövét, mert úgy kipukkanhat.
Anya és Anna együtt tanulmányozzák Olcsi orrán a pattanást.
Hajni (Olcsinak): Mázlista! (Annára mutat) Neki egy csomó
van!
Hajni: Úgy élek, mint [Mézga] Aladár, kicsit kettes számrendszerben élek. Vagy megcsináltam a házit, vagy nem. Vagy elkések az iskolából, vagy nem. Vagy jól viselkedek, vagy nem. Vagy pozitív, vagy negatív... De inkább negatív.
Hajnival beszélgetünk a Koldus és királyfi
történetéről. Elmondom, hogy a királyfi közelről láthatja, mekkora tud
lenni a szegénység. Közben a helyettese, a koldus próbálja húzni az
időt.
Hajni: Például hosszabban fürdik?
A fogmosás kapcsán szóba kerül a káros és hasznos bacik témája, és általában a különböző élőlények együttélése.
Apa: ... új hívják, hogy "szimbiózis". Nem "Cimbi...", mint a Verdákban, hanem "szimbi...". Szim-bi-ó-zis.
Hajni (bólint): Állatoknál "szimbiotikus kapcsolat".
Hajni: Már leéltem majdnem 11 évet az életemből, de még mindig nem értem el a 150 centimétert...
Hajni: Menjünk a szülő ágyba, és dögönyözzük egymást!
Hajni hangosan elmondja, mit tanult a Római Birodalomról.
Hajni: ... Egy ekkora országot túl nagy meló irányítani, ezért
inkább két király lett...
Otthon Anna elmeséli, hogyan nem sikerült társalgást kezdeményeznie az
egyetemen egy évfolyamtársával, aki meglehetősen introvertált, és nem akart
válaszolni.
Hajni: Nem szabad idegenekkel beszélgetnie?
Hajni(12) nevet adott a játéklovainak.
A barna Volta. A pöttyös Mengyelejev.
Hajni: Jól viselkedtem Apuval, egyszer sem szólt rám. Aludt.
Hajni Anyával tanul.
Anya (felolvas a tankönyvből): [a 17. századi Erdélyben] A legfőbb
szórakozást a tánc és a muzsikálás jelentette.
Hajni: Jó nekik... Nem ismerték az elektronikus eszközöket.
A család néhány hölgytagja hazaérkezik a bevásárlásból. Hajni, szokás szerint, fogja a blokkot, és felolvassa.
— Tej, tejföl, vaj, citromos nápolyi, tampon...
Egy pillanatra megáll, rám néz, és a szokásos tudálékossággal azt mondja nekem:
— Azt hiszem, jobb, ha nem tudod, mi az.
Hajnival beszélgetünk az angol szavak kiejtéséről.
Apa: Az angolok szeretik elharapni a szóvégi R-eket: hia, hee, mó, bifó..
Hajni: Hm. Lehet, hogy az angolok titokban franciák?
Hajni halat eszik, de előbb azt mondja az akváriumban úszkáló, az
egykori rajból megmaradt utolsó halacskának:
Most ne nézz ide, Csöpi.
Hajni: Mióta lehet egy átprogramozott harci droidnak személyisége?